Halottak napja...
Ez az a nap, amikor sokan útnak indulnak, a kezükben gyertyákkal, virágokkal, hogy tiszteletüket tegyék rég nem látott szeretteik előtt.
Van aki hetente, havonta és van aki csak az év ezen napján jár ki a temetőbe. Minden ember más, mindenki máshogy éli meg a gyászt, a fájdalmat. Olyan is akad, aki otthon ilyenkor gyertyát gyújt nekik, és vár még le nem ég a lángja..
Még otthon laktunk, édesanyámmal nagyon sokat jártunk ki. Ő is elvesztett egy csodát, 3 napot élt. Ez évekkel a születésem előtt történt. Mégis úgy nevelt, hogy már óvodás koromban mindent tudtam róla, a történetét. Akkor felfogtam. Felfogtam hogy Ő a testvérem, akit nagyon szeretünk, de sajnos Ő nincs.
Anya sokat járt ki. Sokszor amikor nagyon szomorú volt. Tőle tanultam meg beszélni a sírokhoz. Anya szerint olyankor beszélgetünk velük igazán. Persze máskor is.
Azóta évek teltek el, én elköltöztem, és már nagyon nagyon ritkán járok a temetőbe. Ha otthon vagyok se biztos hogy elmegyek. Nyilvan más lenne a helyzet ha nem lennék 500km re arrébb..otthon is..mégis rengeteget gondolok rájuk.
Én két csodát vesztettem el. Majdnem mindennap, de legalább minden héten egyszer eszembejutnak. Anya szerint idővel elmúlik, vagy ha nem is, de ritkulni fog ez az érzés...
Én nem gyújtok gyertyát, nem megyek ki. De hiányoznak, szeretem őket és gondolok rájuk , nagyon sokat. Rengeteget.
#gyász #halottaknapja #veszteségfeldolgozás #szeretet #családtagok #emlék
