Meddőség és ami mögötte van

Hullámvasút...

Nem tudom pontosan mióta ülök rajta, nem tudom mikor szállhatok ki belöle, de most épp lefele visz valahová.

Valahova mélyre, amit én egyáltalán nem akarok. Kézzel lábbal ellenkeznék, de nem tehetem.
Becsatolva vagyok. A szemem összeszorítom, nem akarok látni. Csak a végét várom.

Most lefele visz, a gyomrom liftezik. Talán ha majd megindul vissza felfelé, akkor majd fellélegezhetek. De addig is, remegő kézzel kapaszkadok, izzadok, a szemem nem nyitom ki.

Ma nem akarom...

#hullámvasút #hullámvölgyek #rossznap #elegemvan #hianyzikonmagam #elfáradtam
#kiakarokszállni #ezegyilyennap 

A titkunk, a múltunk, a jelenünk, a jövőnk. Ezek mi vagyunk.
Ezeket nem mondjuk csak úgy el mindenkinek. Csak azoknak, akikben megbízhatunk, akik a szerető családunk, segítő barátunk. Érdekes...

Ezt az oldalt mégis úgy hoztam létre, hogy talán igazán megbízható barátnőm egy van jelen, senki más a családból. A közeli családból. Pedig tudják. Tudják, érzik, átérzik, sajnálnak érte.
Sajnálnak azért, hogy mi ide jutottunk, és bár mindent elmondhatok nekik, ezért ezek a sorok mégis lelkem mély bugyraiból távoznak. Tisztán és Őszintén.

Mégis félünk. Félünk elmondani másoknak, mások előtt. Mert az emberek vájkálnak, kíváncsiak és valljuk be úgy igazán, néha kárörvendőek is.

De mi itt vagyunk, egymásnak, egymásért. Ezt csak az értheti, aki benne van, vagy volt, ne adj Isten lesz. Más nem. Más nem érzi át a mindennapi harcunkat magunkkal és másokkal szemben.

A barátaim és családi körömben, nekem adatott meg elöszőr a terhesség. Még szégyeltem is picit magam, mert akkor már nem egy lány volt a környezetemben aki harcolt a babáért. És tessék, most itt vagyok...

Ez én vagyok, úgy igazán, őszintén. De tudom, nem egyedül...

Insagram: az.elet.maga

#nemakarokbeleszolni #meddőség #lombik #lombikbaba #lombikprogram #ivf #icsi #iui #inszemináció #fájdalom #vetélés #harc #küzdelem #mindennapok #erősvagyok #nővagyok #meddovagyok #anyaleszek #kitartok #nemadomfel #szivárványbaba #veszteségfeldolgozás #erősekvagyunk #bátrakvagyunk #együttvagyunk #blogger #blog #elmondomhátmindenkinek 

Negyed 12re volt időpontom a dokihoz, de ez a váró mindig tele. Gondolom mindenhol ez van. Vannak idősebbek, fiatalabbak, vannak akik együtt érkeznek és vannak akik egyedül. Olyan is van aki már kisbabával. Néha kiül az arcukra, hogy jó híreik vannak vagy rosszak, olyan is akad aki épp nagyon aggódik.

Ez a meddőség dolog nekem olyan mint a betegség. Nem válogat. Lehetsz idős, fiatal, szegény, gazdag.. mikor ott ülünk az orvosunk előtt akkor mind csak egyet szeretnénk. Kisbabát...

Tehát ma is mint mindig , vártam. Itt sose lehet időbe bejutni, lehetetlenség. Pedig az orvos tényleg siet. Egyik páciens után szinte megy is a másik. És gyorsan cserélődnek.

Akarva akaratlanul, a nagy várakozásba én is izgulni kezdtem mint a többiek. Valahogy átragadt. Pedig tudtam, hogy én csak varratszedésre jöttem.

Az orvos behívott, ( Ő amúgy nem az én orvosom ) . Megnézte a leletem és mondta, hogy akkor a petevezető elzáródáson kívül, akkor elméletileg más nincs. Helyeseltem. Mondta hogy ezt akkor majd mind megtudom beszélni a dokimmal aki most szabin van. Közöltem hogy tudom, kedden jövök hozzá vissza.

Ő : akkor minek jött ma?

Én: Varratszedésre.

Ő : Az ráért volna kedden is.

Na ne, akkor minek mondta az asszisztens hogy jöjjek ma is? Persze megcsinálta, meg amúgy is rendes pasas. Csak nekem volt kicsit kellemetlen. A varratszedés IS.

Nagyon gyorsan kész is voltunk. Én kedvesen megköszöntem, és már nyitottam is az ajtót.. megfordulni se volt időm és Valaki más , az utánam következő, már csukta is be mögöttem..

#lombik #lombikprogram #lombiktörténet #lombikstory #lombikbaba #meddőség #műtét #varratszedés #gyógyulás #felépülés #várakozás #eredmény #mégpárnap #erősvagyok #nővagyok #nembeszarni #anyaleszek #szülőkleszünk #nemadjukfel