Negyed 12re volt időpontom a dokihoz, de ez a váró mindig tele. Gondolom mindenhol ez van. Vannak idősebbek, fiatalabbak, vannak akik együtt érkeznek és vannak akik egyedül. Olyan is van aki már kisbabával. Néha kiül az arcukra, hogy jó híreik vannak vagy rosszak, olyan is akad aki épp nagyon aggódik.
Ez a meddőség dolog nekem olyan mint a betegség. Nem válogat. Lehetsz idős, fiatal, szegény, gazdag.. mikor ott ülünk az orvosunk előtt akkor mind csak egyet szeretnénk. Kisbabát...
Tehát ma is mint mindig , vártam. Itt sose lehet időbe bejutni, lehetetlenség. Pedig az orvos tényleg siet. Egyik páciens után szinte megy is a másik. És gyorsan cserélődnek.
Akarva akaratlanul, a nagy várakozásba én is izgulni kezdtem mint a többiek. Valahogy átragadt. Pedig tudtam, hogy én csak varratszedésre jöttem.
Az orvos behívott, ( Ő amúgy nem az én orvosom ) . Megnézte a leletem és mondta, hogy akkor a petevezető elzáródáson kívül, akkor elméletileg más nincs. Helyeseltem. Mondta hogy ezt akkor majd mind megtudom beszélni a dokimmal aki most szabin van. Közöltem hogy tudom, kedden jövök hozzá vissza.
Ő : akkor minek jött ma?
Én: Varratszedésre.
Ő : Az ráért volna kedden is.
Na ne, akkor minek mondta az asszisztens hogy jöjjek ma is? Persze megcsinálta, meg amúgy is rendes pasas. Csak nekem volt kicsit kellemetlen. A varratszedés IS.
Nagyon gyorsan kész is voltunk. Én kedvesen megköszöntem, és már nyitottam is az ajtót.. megfordulni se volt időm és Valaki más , az utánam következő, már csukta is be mögöttem..
#lombik #lombikprogram #lombiktörténet #lombikstory #lombikbaba #meddőség #műtét #varratszedés #gyógyulás #felépülés #várakozás #eredmény #mégpárnap #erősvagyok #nővagyok #nembeszarni #anyaleszek #szülőkleszünk #nemadjukfel
